"Makarenkoi pofon"

Milyen sokszor hallottam ezt a kifejezést, és foglmam nem volt, mit jelent - nem is igazán foglalkoztam vele -, míg a pedagógiatörténetben elő nem került a neve. Ki ez a Makarenko? Kivettem hát a könyvárból a könyvét és nekiugrottam.

Senkinek az ízlését nem akarom sérteni, de elsőre eszembe jutott, hogy a kötelezők közül anno mindig az oroszok mentek le legnehezebben a gigámon. Nem voltak azok rosszak, csak valahogy nehezen emészthetőek... Így vettem a kezembe a Pedagógiai hőskölteményt. És meglepetésemre - bár a könyv az 1900as évek elején íródott - meglepően gördülékeny volt és olvasmányos.

(vagy az értelmi szintem végre felért odáig?)

Először is, végre megtudtam, mi az a Gorkij-telep, amit nagymamám előszeretettel emlegetett ha nagyobb felfordulást sikerült rendezni a lakásban :)

Nem írok összefoglalást a történetről, röviden csak annyit, hogy a fent említett pedagógus jó egynehány javítónevelésre "ítélt" illetve árva, hontalan/hajléktalan kallódó lurkót kapott a kezei alá, hogy faragjon belőlük embert, erőforrásnak pedig egy lepukkant telepet. Itt alakított egyfajta tanításra, nevelésre, együttélésre alkalmas kommunát, amelyet közösen tartottak rendben, együtt dolgoztak, együtt tanultak, együtt vezették a telepet és felelősek voltak egymásért. Ez persze nem volt ilyen egyszerű, mint ahogyan hangzik, de meglepően jól működött a kiinduláshoz és a feltételekhez képest.

A pofon? Az elcsattant. Egy felindult pillanatban. Érdekes kérdés manapság egy ilyet vitába bocsátani, hiszen egészen más szempontok szerint "osztályozunk" egy pofont...

Én spec., köszönöm, nem kérek, s adni sem igen szoktam, utoljára asszem gyerekkoromban, meg egyszer önvédelemből.

Viszont Makarenko pofonjának, pedagógiájának van egy ma is érvényes üzenete: nem mindig lehet előre tervezni, mi hogyan fog történni, nincsenek egyértelmű, vitathatatlan szabályok és sablonok sem a nevelésben, hiszen sokfélék vagyunk. A nevelési módszer nem uniformis, nem olyan, mint a forma a darálóskekszhez.

Makarenkó pofonja jókor, jó időben csattant. De nem csak pofonokat osztott, hanem jó szót is, tiszteletet és becsületet a gyerekeknek. Azok is gyökeret eresztettek.

Talán a legtöbb, amit tehetünk, ha megpróbálunk úgy nevelni, hogy figyelembe vesszük a gyerek/gyerekek személyiségét, a helyzet és a körülmények adta lehetőségeket, mielőtt intézkedünk. És érdemes lehet "áttenni" néha magunkat a túloldalra, s megnézni a "gyerek szemével", mi történik.