Üdvözöllek, kedves Érdeklődő!

Miről is olvashatsz itt? Ahogyan a címben láthatod, gyerekekről. A bejegyzések között szubjektív válogatással a számomra megkapó vagy érdekes cikkeket, írásokat, véleményeket találod.

A blog létrejöttének elsődleges oka a téma iránti érdeklődésem, de szerepet kapott a hétköznapok élménye, amit látok, hallok, olvasok vagy tapasztalok - illetve az életemet hűséggel kísérő örök kétely és kérdések....


Olvasgass kedvedre, hasznos időtöltést kívánok!







2010. május 8., szombat

Hol is kezdjem...?

Talán ott, hogy sokáig nem is tudtam, milyen a viszonyom a gyerekekkel?
Valóban, nem tudtam, mert elméleti síkon nagyon érdekelt a téma, a gyerekek fejlődése, a környezeti hatások, a gondolkodási séma, és hát..... melyik lány, nő ne szeretné a helyesebbnél helyesebb bébiket ábrázoló fotókat? Anne Geddes fotói képeslapokon, kirakósban, pólóra vasalva, képes albumban.... Lenyűgözőek és szívmelengetőek.

Diplomadolgozatomat - már nem emlékszem pontosan, milyen indíttatásból, azt hiszem, a pedagógia volt a kedvenc tárgyam a fősulin egy nagyszerű tanárnővel -, a gyermekvédelem témaköréből kezdtem írni. Kezdtem...? Dehogy kezdtem... Elmerültem benne, lubickoltam, olvastam innen, olvastam onnan, végignyálaztam a pedagógiai könyvtár összes kapcsolódó irodalmát, folyóiratát. Csak olvastam, olvastam, egyre mélyebbre mentem, egyre szerteágazóbb lett a téma........ a dolgozat meg nem készült.
Na, mindegy, végül persze meglett, sikerült - nagynehezen - beszűkítenem a témát annyira, hogy egy terjedelmes, kicsit összetett, de nem túl kalandos diplomamunka legyen belőle :)
Igazából nem is ez a lényeg, hanem hogy ezalatt az idő alatt nagyon közel került hozzám a téma, a nevelésről, a feljesztés lehetséges és alkalmazott módszereiről, az előző és jelen századbeli gyerekek sorsáról, lehetőségeiről, nehézségeiről.
Ebből a halmazból nagy kedvencem, akitől szeretnék majd idézni, linkelni, Gáspár Sarolta beszélgetései a gyerekekkel.

Egy másik síkon pedig  - ez a való élet, a fizikai sík -, nem tudtam mit kezdeni a gyerekekkel. A kicsikkel legalábbis. Erre megdöbbentő volt rájönni, ezt megtapasztalni.
Ebben változást egyrészt a táncterápiás tapasztalatok hoztak, másrészt pedig az idővel valahogy oldódott. Relatíve bátran babázom, szeretem a közelségüket, jó nézni őket, kicsit melléjük kucorodni testben, lélekben. Most jól vagyok "velük". Pontosabban még nem eléggé: egy saját gyerkőc nagyon hiányzik már. Fejben már megvan a kicsi, a többi alakul....
Lehet, hogy ezt a blogot is "ő írja" nekem?

Hát, innen indulok...

6 megjegyzés:

Csipkeherceg írta...

Több ilyen posztot! Ígéretes kezdet! Csak így tovább:-)

Vali írta...

Várom a folytatást.

ivan írta...

Azt hiszem, jól fogom érezni magam nálad.

lilakávé írta...

Ideértem :) tök szép lett! hajrá :)

Tyukica írta...

köszönöm, köszönöm :)
az érdeklődést, a bíztatást....

Jó olvasgatást!

zazálea írta...

Hát akkor: hajrá, az utolsó mondatra értem, de nem is csak...

Megjegyzés küldése