"Csak egy sportnap" - vendégposzt

Csak egy sportnap volt, de ki tudja, mi mindent jelentett ez a gyerekeknek, akik egy olyan faluban élnek, ahol addig még sosem volt sportnap. Eleve sport csak az iskolában van, külön nemigen járnak sehova, nem egy gazdag falu, sok a roma család, sok a munkanélküli, érthetően nem nagyon jut pénz arra, hogy csak elbuszozzon valaki a szomszéd városba sportolni.

Ahhoz, hogy ez a sportnap létrejöjjön mégis, az kellett, hogy néhány illető megtalálja egymást: olyan ottani lelkes fiatalok, akik korábban részt vettek egy EU-s képzésen, hogy ott sokat tanuljanak de leginkább, hogy ott egy összetalálkozzanak olyasvalakivel, akinek szívügye és élete a sport, aki pedig szintén belelkesített még egy-két további embert, köztük egy hús-vér kézilabdaedzőt :).

Így történt, hogy augusztus 12-én megérkeztek Pusztaföldvárra. „A gyerkőcök először zárkózottak voltak, főleg az idősebbek, ezért kezdték a picurok a fogalkozást. Aztán utána már az idősebb korosztály is bekapcsolódott.”

A szervezésbe mindenki beszállt: az iskola a tornatermet nyitotta meg és vajaskenyeret biztosított, a szervezőcsapat pedig a saját pénzéből vásárolt kapukkal és labdákkal járult hozzá. Ez utóbbit ott is hagyták a nap végén, mondván „hogy legyen valami plusz motiváló, ha már mi nem leszünk ott„.

Nekem, aki a munkám kapcsán sokat hallok az EU-ról, azért érdekes ez a történet, mert látom, hogy egy EU-s képzés nem falra hányt borsó maradt, hanem élő kapcsolat, igazi projekt született belőle.

Érdekes még az is, hogy Zsiga Gyula, az a kézilabdaedző, aki rászánt egy napot a pusztaföldvári iskolásokra, azon töri a fejét, hogy Telki környékén gyerekkézilabda tábort szervezne. Hátha el lehetne Békésben is egy csapatot indítani? A Kölyökkézi Programban ezzel ők egy országos vérkeringésbe tudnának bekapcsolódni.

Kézilabdaedzés után, mivel Béla amúgy zumbaoktató is, rávette az anyukákat is egy jó kis tánctanulásra.

Ez a sportnap olyan közönséget ért el és mozgatott meg, akik amúgy nemigen vesznek részt ilyesmiben.

Köszönöm Grundmann Bélának és Szécsi Orsinak, amiért elmesélték nekem ezt a történetet.

Ami a leginkább feldob, az az, hogy lám, lehetséges jó dolgokat kitalálni és megvalósítani, és nem, nem kellenek hozzá se a multik, se az államigazgatás.

Végezetül még íme az esemény Facebook oldala jó sok fotóval.

És álljon itt még Béla oldala, a moveyourbody portál, amelynek "célja a mozgásgazdag és egészségtudatos életmód értékeinek kommunikálása. A sporthoz kapcsolódó társadalmi folyamatok, újfajta megközelítése."

A vendégposztot Kriszta küldte , a Nők Mozgásban blog szerzője.